Az elméleti alap nagyon egyszerű - nagyon sok csoport megfigyelése alapján az a tapasztalat, hogy az ismeretlen emberekből összeállított kiscsoport (8-15 fős csoport) az egyénektől függetlenül jól felismerhető, jellegzetes viselkedési mintákat követ. Az egyének viselkedése nem kiszámítható, az egyénekből összeálló csoporté viszont igen, méghozzá pont azért, mert a csoport mindig ugyanolyan, jól kiszámítható módon változtatja meg az egyének viselkedését.
A csoport viselkedési mintája általában jól felismerhető, és általában ennek alapján számos dolog kiszámítható, előrejelezhető. A gyakorlatban a szervezeti csoportok is jó közelítéssel ismeretlen emberekből összeálló csoportként működnek, ezért a csoportdinamika megállapításai jó eséllyel alkalmazhatóak rájuk.
A csoportdinamika ismerete segít abban, hogy felismerjük, az adott csoport hol tart, és mikor, milyen beavatkozások segíthetnek a továbblépésben. Általánosságban ha a csoportdinamikai helyzettel összhangban történnek a vezetői beavatkozások (és nem pedig annak ellenszegülve), akkor kisebb energiabefektetéssel, gyorsabban fejlődhet a csoport. Van tehát a csoportfejlődésnek egy olyan sorrendje, amely “természetes”, ha a fejlesztés ezzel összhangban történik, akkor sokkal gyorsabban, kisebb ráfordítással vezet eredményre.
Hogy mi a megfigyelhető szabályosságok oka, nem tudjuk. A kiscsoport olyan egység, amely kulcsfontosságú lehetett az emberiség történetében már nagyon régóta. Ha egy kiscsoport képes volt gyorsan hatékonnyá válni, ez akár fontos szelekciós tényező is lehetett, evolúciós előnyt jelenthetett, ha az egyének rendelkeznek olyan “beépített” mintákkal, programokkal, amely felgyorsítja együttműködésüket, javítja együttes probléma megoldó képességüket.